Most megismertetlek titeket az én gyakorlati helyemmel. Úgy kell elkepzelni mint nálunk Magyarorszagon a napközit ami az általanos iskolákban van, csak ez annál sokkal bonyolultabb. A gyerekek fél 12-ig iskolában vannak és délben ezek az úgynevezett nevelők mennek ertük. Amikor a nevelők mennek a gyerekekért akkor a kabáton felülre vesznek egy láthatósagi mellényt hogy könnyen meg lehessen őket különböztetni a szűlőktől. Átviszik a gyerekeket egy foglalkoztató helyiségbe ahol először is mindenki leül megenni az otthonról hozott ebedjét, ami nem más mind szendvics, joghurt, és gyümölcs. Ezután a gyerekek elővesznek mindenféle játekot és elkezdenek játszani 1 óraig (a kedvenc jatékuk a gyöngyből kirakott figura, amit nekem is volt alkalmam kipróbálni és tényleg nagyon szórakoztató játék). Szóval 1 óra utan mennek vissza az iskolába foglalkozasokra, ezalatt a nevelők elvegzik a szükseges papirmunkát és megbeszélik a délután folytatását. Negyed 4-kor megint elhozzuk a gyerekeket az iskolából és délután már jön az uzsonna idő (kekszek különböző feltétekkel, a kedvencük a sajtkrémes és a mogyorókrémes és ez mellé limonádét kapnak). Utána termeszetesen következhet a játek. Néhányan beöltöztek és úgy játszottak egymással páran bújócskáztak. Énekelni is nagyon szeretnek. Készülnek nagyon Szent Péter napjára és az iskolában tanult énekeket megosztották velünk is. Nagyon aranyosak voltak. Az egyik kislánytól kaptam egy gyöngyből készített szivecskét mert segítettem elrakni a ruháit. Az az egyetlen baj van hogy németül beszélnek és én meg nem tudok németül, sőt néha a gondozók sem értenek meg, de kézzel-lábbal próbálkozunk. A délután hátralévő részében társasjátékkal töltöttük az időt. A szülők jöttek a gyerekekért, mi pedig a gondozónővel felszámoltuk a rendetlenséget. Nemcsak ebben különbözik ez a napközi az otthonitól hanem abban is, hogy ez egy nagy épület és ezen belül vannak kicsi helyiségek a gyerekek számára, akik kor szerint vannak elosztva a termekben. Így még véletlenül sem kerül össze az 5 éves a 9 évessel. Minden teremben van külön kis berendezett rész a lányoknak és a fiúknak is. Ami megdöbbentő volt, hogy a gyerekek tudják a sorrendet és mindennek az idejét és nagyon szófogadóak. A gondozónők is nagyon kedvesek a gyerekekkel és segítőkészek mindig mosolyognak. Napról-napra egyre jobb lesz itt lenni. A gyerekek némelyike már megismer, és nem félnek odajönni hozzám.
