Milyen érzés bekerülni? Leírhatatlan. Majdnem lecsúsztam a jelentkezésről, mert addig-addig húztam, halasztottam a küldés gomb lenyomását, de végül rászántam magam. Aztán csak vártam és vártam. Egyszer csak egy levél jött, amiben feladatot kaptam. Teljes összeomlás. Én? Angolul? Önbizalom a padlón. Mély levegőt vettem. Már pedig képes vagyok rá. És lám sikerült. Aztán a következő összeomlás a beszélgetés előtt ért. Mi? Beszélni is kell? Képtelen vagyok. Az ajtó előtt állva, azt gondoltam, ez az én nagy lehetőségem. Most megmutathatom, hogy nem csak álmodni tudok, de valóra is tudom azt váltani. Megtörtént. Miután kijöttem, úgy éreztem sírnom kell és nevetnem egyszerre. Megnyugodtam. Valahol tudat alatt már éreztem, ez jól fog elsülni. Aztán másnap a délutáni szunyókálásból ébresztettek, hogy kiküldték a válaszokat. A torkomban dobogott a szívem, amíg vártam, hogy betöltsön a honlap. És igen ott volt. Sikerült. Én, akin eddig átok ült, most elmondhatja magáról megcsinálta. Azóta is napi szinten felocsúdok ettől az örömhírtől, és nagyon izgatottan várom már az utazást.

by Dorka.:)