A mai nappal megkezdődött a gyakorlatunk utolsó hete Hollandiában. Reggel szokás szerint hajnalok hajnalán keltem és sötétben indultam, de mire beértem az iskolába már a bárányok is kint legelésztek a földeken. Egy kiadós alvás a buszon, és indulhat a nap. Az eddigiekkel ellentétben, ma nem a saját osztályomban töltöttem a délelőttöt, hanem egy másikban. Nekik nagyon sok gyakorlati órájuk van, hogy megtanulják elfogadni önmagukat, az állapotukat, és ne féljenek kifejezni a gondolataikat.
Az első óra technika óra volt. A gyerekek korábban elkezdtek készíteni egy általuk tervezet pajzsot, és most azt folytatták. Előkerültek a fonalfűrészek, a speciális satuk és csiszoló papírok. Mindenki a maga tempójában haladt. Az egyik kislány különösen szép munkát készített, bár a reszelővel véletlenül felsértette az egyik ujját, így azt a tanító néni fejezte be neki. Óra végén megmutatta az egyik festményét, ami gyönyörűen ábrázolt egy könyvben látható énekes madarat. A következő órán a számítógép teremben voltunk. Nagyon jól felszerelt gépekkel van ellátva a helyiség. Nagyobb képernyős LCD monitorok és minden géphez tartozik egy fülhallgató. A gyerekek a projekt munkákat egy mindig maguknál hordott pendrive-ra mentik. Ezen az órán mindenkinek egy témát kellett kiselőadás formában feldolgozniuk. Az egyik kisfiú elmondta, hogy ő a kedvenc holland foci csapatáról írt. (A neve számomra kiejthetetlen volt, így nem is jegyeztem meg). Az utolsó velük töltött óra dráma óra volt. Egy betanult jelenetet mutattak be, holland rap zenére. A mentoruk is szerepelt benne, mind beöltöztek jelmezbe. A jelenet nagyon vicces volt, bár a lányok eleinte kissé félénken játszottak, végül mind felszabadultan adták elő a végkifejlet változatot. Nagyon örültem, hogy ilyen órákon is részt vehettem.
Ebéd után visszatértem a saját osztályomba, ahol most is alapvetően mindenki önállóan dolgozott. Az utolsó órájuk angol óra volt, ahol a párbeszédes feladatokban, illetve a magnós feladatokat közösen oldottuk meg. A nap végén még beszélgettem egy-két tanulóval, elmeséltem nekik, milyen jó volt a szombati Sinterklaas ünneplése Leeuwardenben. Kicsit irigykedtek ránk, de nagyon örültek, hogy ennyire tetszik nekünk az ő "mikulásuk".
Az első óra technika óra volt. A gyerekek korábban elkezdtek készíteni egy általuk tervezet pajzsot, és most azt folytatták. Előkerültek a fonalfűrészek, a speciális satuk és csiszoló papírok. Mindenki a maga tempójában haladt. Az egyik kislány különösen szép munkát készített, bár a reszelővel véletlenül felsértette az egyik ujját, így azt a tanító néni fejezte be neki. Óra végén megmutatta az egyik festményét, ami gyönyörűen ábrázolt egy könyvben látható énekes madarat. A következő órán a számítógép teremben voltunk. Nagyon jól felszerelt gépekkel van ellátva a helyiség. Nagyobb képernyős LCD monitorok és minden géphez tartozik egy fülhallgató. A gyerekek a projekt munkákat egy mindig maguknál hordott pendrive-ra mentik. Ezen az órán mindenkinek egy témát kellett kiselőadás formában feldolgozniuk. Az egyik kisfiú elmondta, hogy ő a kedvenc holland foci csapatáról írt. (A neve számomra kiejthetetlen volt, így nem is jegyeztem meg). Az utolsó velük töltött óra dráma óra volt. Egy betanult jelenetet mutattak be, holland rap zenére. A mentoruk is szerepelt benne, mind beöltöztek jelmezbe. A jelenet nagyon vicces volt, bár a lányok eleinte kissé félénken játszottak, végül mind felszabadultan adták elő a végkifejlet változatot. Nagyon örültem, hogy ilyen órákon is részt vehettem.
Ebéd után visszatértem a saját osztályomba, ahol most is alapvetően mindenki önállóan dolgozott. Az utolsó órájuk angol óra volt, ahol a párbeszédes feladatokban, illetve a magnós feladatokat közösen oldottuk meg. A nap végén még beszélgettem egy-két tanulóval, elmeséltem nekik, milyen jó volt a szombati Sinterklaas ünneplése Leeuwardenben. Kicsit irigykedtek ránk, de nagyon örültek, hogy ennyire tetszik nekünk az ő "mikulásuk".
A nap végén fáradtan, de boldogan jöttem haza, újabb élményeket szerezve a gyógypedagógiai ismereteimbe.
(a fonalfűrész)
A kép csak illusztráció
